Megdöbbenés 15:25, 14.márc.10, Niki

Volt már valakivel úgy, hogy akiket a barátainak hitt, simán lekoptatták, te meg odamentél azokhoz, akikkel úgy gondoltad, hogy nem vagy annyira jóban? És a végén kiderült, hogy ők a jófejek? Igen? Akkor kijelentem, hogy már én is jártam így. Nem is olyan régen. Történt egyszer úgy matek tagozaton, hogy csoport munka volt. Enikő mellett ültem alapból, mögöttünk ültenk Rebekáék, tehát simán csak oda kellett fordulni. Hanem szól a matektanár, hogy egy csoportba max. 4-en legyenek. Ez eddig oké, csak hogy még Szabi és Viktor drága is odaült. Nem nehéz kitalálni, hogy ki ment el végül. Hát ki, hát ki, természetesen én. Merthogy úgyéreztem magam ott, mint egy kis utánfutó. Vagy valami olyasmi. Nekik megvolt a lapos társaságuk, én pedig mentem Annához, a pádtársamhoz, és Pannához, aki mellette ül. Mivel ebédesek, ezért csak 10 perccel óra kezdés után jöttek be. Panna meglepődve kérdezte, hogy mit csinálok? Mondom, hogy csoportos munka van, és a tanár iderakott. Aztán ránézett a Rebekáék féle társaságra, és megkérdezte: Kiközösítettek, igaz? Először nemet intettem a fejemmel, majd rájöttem, hogy tulajdonképpen igaza volt. Aztán megkezdődött a feladat, és rájöttem, hogy a mi kis társaságunkban sokkal jobb viccek hangzanak el, azt nem mondom, hogy értelmes is, mivel rávágtam valamire. hogy "röhög a májam", ilyen unott hangon, mire Anna elkezdett nevetni. Megkérdezem, hogy min, és akkor mondja, hogy elképzelte, ahogyan röhög egy emberi máj:DDD Na de mindegy, végülis rájöttem, hogy őket sokkal inkább közelebb tudom magamhoz engedni, mint Rebekáéknál, mert hát velük egy kicsit, úgymond savanyú az élet. Végül szarrá röhögtük magunkat egész órán, és őszintén szóltam, úgy életemben először élveztem a tagozatot:)
|